2011. február 15., kedd

Eső mossa szerelmünk sweet sunday?

Kávé és fánk. Gondolatok. Egy ismeretlen email. Gondolatok.
Angol szöveg. Újabb fánk. Gurdjieff and De Hartmann zene. Halvány szél, tompa napfény.
Eső is lóg.
Ha két ember közel kerül egymáshoz, van bennük valami közös. (?)
Talán kell, hogy legyen.
Sosem voltam senki idézete, még ha csak egy pillanatra is, de ez a pillanat örökre szólt.  Nekem. Hol lehetsz most. Néha hiányzol. De elrontottam, amit el lehet. Sajnálom? A pillanatokban boldog voltam, csupán ez hiányzott, az érzés, most viszont már te.
A boldogsághoz úgy elhajóznék, veled.

Hidegben útban voltam az erdő felé, mert most azt vettem a fejembe, hogy mindenhol kell képeket csinálnom, és ezen szoktam gondolkozni, feltérképezni, hogy háttérnek, vagy csak úgy magában, hol találok jó vagy viszonylag jót.  Hogy később mit akarok látni a képen és megvalósítsam a képzeletet. Nah, de ez most mindegy.
A nap melegét éreztem az arcomon, és a szél ásítását hallgattam a fülemben. A fák összerezzentek, majd a föld felé hajoltak. Fenyőfák felvették örök jelmezüket, az állatok pedig vadul szaladgáltak előlem. Az elején a pillanatok különböző színeket adtak, aztán csendesen elbúcsúztunk a ragacsos fatörzs mellett, és én az erdő.
Eső mossa szerelmünk.
Eső mossa szerelmünk  sweet sunday? 

Nincsenek megjegyzések: