"Miért akarsz mindig más lenni, mint aki vagy? Sosem mondta senki, hogy igy vagy JÓ, ahogy vagy? Hogy értékes vagy, hogy nem kell egy szalmaszálat sem megmozdítani benned?" D.V.
Szemben állok önmagammal. Aztán felteszem a kérdést. Ki vagyok, mit akarok, és hogyan érem el, amit el akarok. Aztán erőt akarok meríteni. Aztán szerelmes leszek. Csak úgy. Letérek az útról, aztán teljesen más felé megyek. Így van, pedig nem így kellene.
Sosem mondta senki, hogy így vagyok jó ahogy vagyok. Talán van egy lány, vagy több is, akinek elég vagyok? Most szerelmes vagyok. Vagyis nem. Nem lehetek, mert az felesleges, főleg belé nem.
Elválaszt három ország, talán kettő. Pár száz kilométer, pár órányi út.
De még ha ott lennék se. Túl szép. Mit tennék ott akkor ha láthatnám??? Gyönyörködnék benne, hogy milyen szép és hogy hányan otthagyták már vagy ő mert szép túl szép, hány embert hagyott ott???
Lehet, hogy még sosem volt szerelmes.
Minek filózok, nem tudom. A soha nem kizáró ok, csupán egy mostani állapot. A majdban találkozunk.
Vajon mi lehet Rómában a via Paolo Frisi-ben??? Tavaly oda vágytam, sőt, most is. Ez nem szakad meg csak úgy. Mindig máshol akarok lenni.
Vajon milyen ott az eső a szél a felhők, és az illatok???
A kávé???
Sok minden kering bennem. Főként, az a megválaszolatlan kérdés, hogy már mióta vonz az a hely, és miért vonz? Lesz ott valaki aki… (?)
***
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése