2011. február 11., péntek

Péntek este

Ujjai végigsimították a tenyeremet. Éreztem, ahogy belém markol, majd viccesen megcsiklandoz. Az arcomra adott csókot, meleg ajkát éreztem, és ahogy arcomhoz ért, végigszaladt a gerincoszlopomon az édes bizsergés.
Mennyi pillanat lesz még a miénk, de nem érdekel, csak a most van, és ez most jó, hogy van.
Péntek este volt, a város alvásra készült, mi pedig most vettük birtokba.
Beültünk a kocsiba, édes eső szemerkélt. Rágyújtottam egy cigire,  majd mosolyogva rápillantottam. Egyszerűen nem tudtam feldolgozni, hogy itt van, és azt mondja, : Akarlak!!!
Kissé megindult bennem a szerelem. Akar. Mióta vártam már rád. Megérte.
Igen megérte. Ha holnap elmész, mert elfogsz, mert így akarom,  akkor is megérte.
A kocsi lehúzott ablakán beáramló szellő játszadozott rövidke hajammal. Az övé szinte szárnyalt. Frissen mosott hajának illatát éreztem, ahogy a berepülő esőcseppek fokozták az illatát.
Jobb tenyerembe rajzolt valamit, de nem tudtak ki venni mit.
Majd a beáramló szellő miatt vagy nem   pár könnycsepp úszott le arcomon.
Örömkönnyek.. (?)
Így képzeltem a pillanatot vele. Szabadság, öröm, örömhalmaz, öröm tenger.
Autóm a semmibe vezetett. Azt mondja, oda akar menni ahova én viszem. Én pedig a semmibe akartam vele menni, örökkre.
Egy tónál kötöttünk ki. Neki tetszettek a visszaverődő fények, nekem meg Ő.
Az eső szemerkélt, de észre se vettük. Fogócskáztunk, óriásikat nevettünk. Ő és én.
Összeölelkezve játszottunk a fűben fekve, ahogy egy férfi és egy nő.

2 megjegyzés:

Mia írta...

Gyönyörű ez az írás. :) Nagyon sok minden van benne, érzelmek, ismeret, szépség, gyengédség! Gratulálok hozzá. Ezért is megkérnélek, hogy kukkancs fel a nevemet viselő blogomra, találsz ott valamit, amit kifejezetten Neked szántam. Köszönöm. :)

evolet írta...

Sok tekintetben úgy érzem,hasonló érzéseket fogalmaztál meg,mint amik bennem is kavarognak/tak...Én a fájdalmaim hatására írok...nem tudom téged mi motivál,lehet h részben ez...de az biztos,h mikor olvasom,bele élvén magam,arra gondolok...'még részben a körülmények is stimmelnek...hogy ilyen pillanatban volt részem...nem is olyan rég...és h valóban ez fut át az emberen?!' ... Örülök,h olvashatlak!:)