Ma, mint mindennap, felkeltem, de az agyműködésem csak nem akart beindulni, így még visszaaludtam, és ezt még eljátszottam ötször, amire végre sikerült elvánszorognom, hogy kávét csináljak magamnak, amitől azt hittem, hogy életre kelt, de hát nem így történt. Úgyhogy hagytam magamat, úgy ahogy vagyok, menthetetlenül. A mai tavaszi napsütésben, főleg szombaton tevékenykedni kell a kertbe, mert az olyan jó. Így hát, kibontottuk a rózsákat, és lemetszettük. A kibontás az annyit tesz, hogy a beágyazást kibontjuk. Beágyazni azért kell, hogy meg ne fázzanak szegények, kibontani, meg, azért mert már nem kell tovább beágyazva lenniük és fázniuk. Az új tövek majd nőni kezdenek, aztán szép virágok lesznek rajta. Amit nem tuduk, hogy látunk-e még. Vagyis ez komplikált, mert ha költözünk, ők is jönnek velünk, csak akkor lehet, hogy nem fognak virágozni, és néhány teljesen elhal, de ez attól függ, hogy mikor kell menni. Minden attól függ. Főleg, hogy kell-e, vagyis az alap, hogy kell, de az nem mindegy, hogy mikor, és valóban.
Egy olasz lánnyal emailezek. Fejben már megterveztem az oda és visszautat. Melyik vonatra kellene felszállnom, és mit vinnék magammal stb. A szokásos villám kiruccanás. Ez hazugság, de ezt mindenki tudja. Álomvilágban élek, külön bejárattal, és külön Exit feliratú táblával ellátott ajtóval. A bejárati ajtóm dupla ajtó, sok zárral. Az Exit feliratú táblával ellátott ajtó egy irányba nyílik, és az a kifelé. Sajnos visszaszöknek az emberek rajta, akiket kitaszigálok rajtuk, mert leleményesek. Jó, én hagyom résnyire az ajtót, hogy visszakússzanak. Nagy hiba, de akkor olyan üres lenne a csarnok, nem igaz? Ez is nagy hazugság.
Most leírok egy mondatot, te meg folytatod saját magadba. Pontok jelzik a gondolatod nyomát. Jó?
„Amióta az eszemet tudom, az volt az álmom, hogy…” (itt a folytatásod)
Amióta az eszemet tudom, az volt az álmom, hogy olyat írjak, ami megnyitja az emberek szívét.
Amióta az eszemet tudom, amit nem tudok, hogy mióta, de ezt akarom. Akartam sok minden lenni, aminek már nekiálltam, de aztán letereltem az illúziókat az útról, így ráléptem a mostanira. Elég jó érzés, hogy olvasnak. Főleg ez motivál, amikor az üres „új dokumentum” előtt ülök, aztán csak írok.
Ma megnéztem egy filmet is, meg kiolvastam egy könyvet, persze ezt nem ezalatt az egy nap alatt, csak ma fejeztem be. A film az egy svéd film volt. Nem kell többet mesélnem róla.
- (ff) Honnan vagy biztos a dolgodban?
- (nő) Ezt, hogy érted?
- Ha nem kedvelsz valakit…Honnan tudod biztosan, hogy nem kedveled?
- Miről beszélsz, ki az akit nem kedvelsz? Engem?
- Nem, ez csak egy példa volt.
- Miért nem kérdezed fordítva…Honnan tudod biztosan, hogy kedvelsz valakit?
- Onnan, hogy boldog vagy, ha látod
- Helyes!
- Sokat gondolsz rá!
- Bingó
Aztán történnek események. A történet, egy karmesterről szól, aki világhírű. Beteg lesz. Visszamegy a szülőfalujába, az emberek megszeretik, mert addig senki sem szereti őt, aztán szerelmes lesz, és talán meghal. A talán csupán azért, mert ez egy olyan film, mint általában a skandináv filmek, hogy a nézőre van bízva a vége. Láttunk már sok ilyen filmet és talán fogunk is.
A halál, vagy nem halál előtt, persze a szerelmi vallomás.
(ff)- Ha kedvelsz valakit…Honnan tudod, hogy szereted?
(nő)- Boldog vagy, ha látod.
- És még?
- Állandóan rá gondolsz.
- És még?
- Ha szeretsz egy férfit, boldog vagy, ha vele lehetsz.
- Igen. Ha szeretsz egy nőt, boldog vagy, ha vele lehetsz.
Hétköznapi menyország, ez a címe a filmnek. Még a nagy filmbuzulásomkor láttam, most pedig újra megnéztem, mivel nem tudtam, hogy már láttam. Vagy itthon láttam, vagy moziba. Moziba inkább, mert egy ismerősömmel mentem, aki hegedült. Baromira tudott hegedülni, és olvastam, vagy volt róla a filmről egy kép, amin hegedül a karmester. Aztán persze ez a filmbe 4 perc se, de emiatt megnéztük. Vagyis beszélgettünk, és a filmből nem láttunk semmit, csak az elejét. Hogy mi van a hegedűssel? Azt hiszem, hogy az Exit feliratú ajtón távozott, csendben, mint mindenki más. Reméljük, az olasz lány, marad egy darabig, amolyan távolságban lévő biztonság, és kezdetét veszi majd a grande amore, amint a filmekből tudunk. Addig is, várjuk amíg ír, s ölelve köszöntjük a tavaszt, és köszönjük, hogy vannak 360-as utcafotók, ott ahol lakik. Virtuálisan elsétálok, holnap, a háza előtt miséről jövet, és ebédre menet.
A fény harcosának szüksége van a szerelemre. A szeretet és a gyöngédség éppen olyan elemi szükségletei, mint az evés, az ivás, és a Jó Harc. Ha a harcost nem teszi boldoggá a naplemente, tudja, hogy valami baj van. Ha így érzi, leteszi fegyverét, és elindul, hogy társat keressen magának, akivel együtt gyönyörködhet az alkonyatban. Paulo Coelho
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése