2011. február 7., hétfő

Hajnal felé




a napok sosem mondják,hogy jó vagy rossz lesz az adott nap. folyton rosszat hoz magával. egy bizonyos érzést.az emberek sosem értik,hogy a rossz dolgok maradandóak,a jó dolgok múlandóak.aki csak az egyik kehelyböl eszik (a rosszból)és a másikból ritkán vagy sohasem kap az nem boldog.a hitegetés nagymesterei vagyunk.amit kapunk elhagyjuk,amit akarunk sosem kapjuk. kockáztatunk,hirtelen felnövünk,mert fel kell...
A konyha már üres,csak a szekrény az ami utal hogy,ez a konyha. elökerültek a soha nemlátott szép tányérok amiben sosem volt semmi.még vasárnapi húsleves se. a többi dolgaink még szanaszét.a könyvek,ruhák,plüsmacik. Ja és bársonydobozba találtam egy szívet. kell valakinek?? nagyon tud dobogni,föleg péntekenként.a vasárnapokat szorongással tölti,hétfőn szabad,de csak azért mert ekkor kezdett kalimpálni. névnélküli rajongás. vérvörös bársonydobozba zárt szív.hol a párja??kell lennie,igaz?(megint csak hitegetés) hajnalban más az elképzelt ölelés azzal a lánnyal,akinek illatával alszom el.bár itt lennél.talán itt is vagy!ugye?

Nincsenek megjegyzések: