nem aludtam nem álmodtam

11-kor végre elmehettem itthonról. Mindig, ha mehetek valahova, az tök jó érzést vált ki belőlem. Előtte megnéztem az emailjeimet, a híreket, és hogy a kedvenc csapatomnak ki lesz az új edzője, mert hétvégén elég szerencsétlen meccset vesztett el a csapat, és lemondott az eddigi. Mindegy.

Esett a hó, Cat Power-t hallgattam út közben, és a megszokott gyors tempóm helyett – mert a piros autósok gyorsabban hajtanak - lassan mentem. A hó esett, autósok türelmetlenül előzgettek. Én meg mondtam magamba, hogy csak menjél, ha olyan fontos.

Nálam véget ért az elképzelt szerelem, sajnos. Édes Vasárnap, E. , Isten veled. Sajnálom, hogy nem hagyod magadat szeretni.

Most a gőzölgő kávém mellett arra is gondolnom kell, hogy ki lesz a következő, nem mintha tudnám ezt az egészet irányítani. De azért boldog vagyok. Örömmel tölt el, hogy hideg van, és csontig hatol, remegést vált ki, hogy ne fagyjak meg, ettől érezzük, hogy emberek vagyunk, jó ettől is. Mi az élet értelme? Fontos egy kérdés. Főként fontos. Találgatni mindig lehet, de úgysem tudjuk meg igazán. Talán, hogy adjuk más embereknek valamit, vagy, hogy fogadjuk el. Aztán ez kivált valamiféle boldogságot, vagy ha nem, akkor mástól kapunk valamit, és talán az. (Hú ez ám a pozitív, hogy TALÁN.)

Végre ki lesz nyomtatva a blog. Ennek nagyon örülök, úgyhogy az angol fordítások után, ha marad erőm össze kéne szerkesztgetnem, hogy elérje a tűrhető állapotot. Hogy azokból az értelmetlen mondatokból mert az is akad bőven a 300 oldal alatt, hogy azok helyrezökkenjenek. Vagy hagyjam a csudába? Mert így írói szabadság, meg úgy???

De ki az író? (ez egy költői kérdés)

Majd a kezemben tarthatom. Átölelhetem, és feltehetem a polcra, de jó lesz. De azért jó gyakorlás a nagy művek előtt, persze, hogy ha lesznek.   A fenébe is. Miért ne lenne?

LESZNEK. VANNAK. VÁLNAK, ÍRÓDNAK. take it easy Mr.

Furcsa találkozás lesz, az biztos és és a nyomtatott gondolatok.

Ez a mai második kávém. Lehet, hogy el fogok szállni, mint a győzelmi zászló.

Bár nem érzem mostanában a jótékony hatását. Az elején jó volt, de most már csak az ízéért iszom, meg a sok cukorért. Mi lesz akkor, ha cukorbeteg leszek, nem tudom, mindegy, most sok cukor, és sok kávé. A többi nem érdekel.

Végre nincs időm magamra. Bár most, hogy belegondolok, csak magamat szórakoztatom most is mikor ezeket a szavakat írom. Akkor mégis van!!! (???)

Coelho szavaival búcsúzom: Ha minden szót összevonnánk, elveszítenék a jelentésüket, vagy legalábbis nagyon megnehezítenék a megértést: szükség van a szünetekre, a szavak közti fehér helyekre.

                                                                                        ***


varró dániel: "Elég idült idill ez, még hogyha idill is.
A szíved az enyémmel nem kompatibilis.
Bőrünkből szikra pattan, ha megfogod kezem.
Nem illünk össze, drága, mit szépítsünk ezen."